Thalia akár a makacsság, definíciója is lehetne a szótárakban. Ez a tulajdonsága a legerősebb és a legszembetűnőbb, az idegenek számára. Ha ez a lány valamit a fejébe vesz, abban egyszerűen nem lehet megakadályozni. Életteli is kicsit hiperaktív már gyermekkora óta. Erről papírja is van amit előszeretettel mutogat az embereknek. Szerinte ez nem rossz dolog, hanem valami ami kiemeli őt a tömegből. Imád túrázni, és nagy álma az is hogy egyszer a világ különböző tájain bolyonghasson, de egyelőre semmiféleképpen nem akarja itt hagyni Mercy Fallst, ide köti minden. Egyébként kedves, segítőkész lányka, sok mindent tanult a testvérétől, de előszeretettel viccelődik másokkal, persze odafigyelve arra, hogy ne sértsen meg másokat. Ő maga nem az a sértődékeny fajta. Jól bírja a gyűrődéseket, és ha valaki nyíltan sértegeti őt, igen is visszavág. Sajnos az ilyenek mellett a büszkesége és a makacssága miatt nem tud elmenni. A bajba jutottakon mindig igyekszik segíteni, a rák és az akkori kétségbe esés emlékei még mindig élénken élnek benne. Titkon nagyon fél attól, hogy a kor visszatér, és ha ez bekövetkezik, akkor már nem fog tudni megmenekülni. Ezért is próbál élni, úgy mint az előtt. Ő is vágyik a szerelemre, mint minden ember a földön, de az ilyeneket soha nem erőltette, és eddig sajnos nagyon hátra szorult az életében. Nagyon megértő és elfogadó tud, lenni, szívesen meghallgatja a barátai panaszait, és játszik szívdoktort, vagy pszichológust. Könnyen barátkozós típus, de akik nem érdekli igazán, azok nagyon hamar lemorzsolódnak mellőle. Nyitott a világ és a legtöbb dolog felé ezért nagyon jól el lehet beszélgetni vele, bár a suliban rossz jegyei voltak, azért elég művelt lány, és meg van a magához való esze. Néha viszont nehezére esik egy helyben ülni, koncentrálni, vagy figyelni. Nagyon energikus és atletikus, jó futó, és a mindennapos túrázással meg tudja őrizni a jó edzettségét. Ha éppen nincs senki akit körbe kéne vinni, az erdőben, akkor az erdészeknek segít be, nyilván pénzért, mert hát valamiből neki is meg kell élnie. Egyébként nem pénzsóvár, és amije van, azt se költi mindenféle hülyeségre. Nem szeret ruhákat vásárolni, inkább hordja ami van. Imádja az állatokat, és a fekete barátját, is. Bár kezdetben kicsit félt a farkastól, de mára már megszokta, hogy szinte mindig mellette van, és el se tudná képzelni nélküle az életét. Ha a fekete elmenne, megint egyedül maradna. 

Thalinak ideális gyerekkora volt. Gondoskodó, megértő szülők, és egy szeretettel teli, példamutató, vigyázó tekintetű bátyó. Mindig is hálát adott az égnek azért, hogy békés gyermekkora volt, és hogy ilyen szerető családba született. Mindenki arra számított hogy a kislány aranyos lesz nagyobb korára, és talán kicsit félénk is, mit a bátyja ám a családi vérmérsékletet valahogy nem örökölte. Makacs volt akaratos, és örökké izgő-mozgó. Legszívesebben egésznap csak ment volna, imádott az erdőben vagy a parkban sétálgatni Nathanielel. Az iskola igazi szenvedés volt számára. Egész fiatalkorában hiperaktivitást, és enyhe figyelem zavart diagnosztizáltak nála, amire az orvos azt mondta ki fogja nőni. Nos az utóbbit tényleg kinőtte, míg a hiperaktivitás tünetei csak enyhültek. Az iskolában ülés tehát nem az ő asztala volt, év végén a jegyei épphogy csak megfeleltek annak a bizonyos alsó határnak. A szülei azonban soha nem szidták le, vagy hányták a szemére a hibáit, és ami a legfontosabb soha sem hasonlították máshoz, vagy éppen a bátyjához. Igyekeztek megérteni és segíteni a lányt, ami nagyon jó hatással volt rá. Bár a jegyei csak kicsit javultak, Thal soha nem bánta ezt. Valahogy jobban kedvelte a tettleges dolgokat, és már egész fiatal korában biztos volt benne, hogy nem egy íróasztal előtt fogja eltölteni az életét. Ahogy lassan elkezdet felnőni, egyre nehezebb lett Nat példáját követni, mivel nem ugyanazok a dolgok érdekelték mint a fiút. 14-15 éves korában saját vizekre evezett és simán eljárt a barátaival bulizni egyszer egyszer ki is szökött éjszaka. Imádta az életét, imádott mozogni és kihozni magából amit tudott. Mert mikor a bulikban táncolt vagy másokkal beszélgetett és együtt töltötte a barátaival az időt akkor érezte igazán, hogy él. Persze próbált közben a testvére kedvére tenni, és vele is foglalkozni, de a kamaszkor őt se kerülte el. Ám mielőtt beléphetett volna a nagybetűs életbe, mielőtt elragadták volna a bulik meg a szórakozás világa a lány szörnyű hírt kapott. Az orvosok a szokásos éves vizsgálaton valami furát találtak, és a további kivizsgálások után, rákot diagnosztizáltak nála. Thal élete pedig fenekestől felfordult. Gyógykezelésekre kezdett járni, iskola helyett inkább otthon marad begubódzott és olvasott, nem járt el buliba, teljesen maga alá került, nagyon félt. Nathaniel folyamatosan vele volt és támogatta őt, ahogyan a szülei is. Csak hogy aztán a kezelés elhúzódott és a költség nagyon magasra szökött. Hogy tudják fizetni kislányuk kezelését a szülök külföldön vállaltak el egy igazán jól fizető munkát. Lányukat viszont nem akarták kiszakítani a megszokott környezetéből, mert féltek hogy az csak rontana az állapotán, így a bátyjára hagyták. Csak hogy Nath minden télen eltűnt és Thal ilyenkor magára maradt. Ezek a hónapok voltak a legnehezebbek számára. A rák súlyosbodott a kezelés nem használt eléggé. A 19. élet évét betöltve, az orvosok úgy döntöttek a lánynak be kell feküdnie a kórházba, hogy megfelelően el tudják látni. A lány persze nem akart, de a tél közepén senki nem volt, vele. Így úgy döntött elszökik egy kirándulásra, mielőtt bezárják őt, lehet hogy egész hátralevő életére. Az erdőben sétált egymagában, mikor megpillantott egy farkast. Az állat egy bokorban lapult, a lány előtt. Thalia közelebb ment, hogy megpróbálja megsimogatni, de az állat valószínűleg sérült volt, megijedt a feléje közeledő embertől, és megharapta őt. A harapás elég csúnya és nagy volt, a lány alig bírt kibotorkálni az erdőből, majd össze is esett. Egy arra járó, hívtak ki hozzá a mentőket, akik bevitték, és valami oltást adtak, a lánynak veszettség ellen. De Thali szervezete a rák miatt nem tudta lebontani az oltóanyag egy részét, ezért nagyon magasra felszökött a láza. Egy két napig igen válságos állapotban volt, de aztán a láz lement. Az orvosok folytatták a kezelést, és csodának határos módon a dolgok hatni kezdtek, és egy év múlva a lány végleg legyőzte a halálos kort. Lassan visszanyerte régi önmagát, a vagány kissé akaratos és makacs lánykát aki volt. De nem felejtette el amit átélt, és ez valamiféle mértéket állított fel neki. Már nem az volt, aki régen, szeretett bulizni járni, de mindig tudta, hogy hol a határ és inkább a testvérével töltött több időt. Időközben bátyja összeszedett egy bugyuta becenevet és mindenki Nouthnak kezdte hívni. Persze Thalia sem lógott ki a sorból, bár arra soha nem jött rá, hogyan, mikor, és hol kapta a testvére ezt a nevet. Viszont a teleket továbbra is egyedül töltötte. A szülei nem jöttek, haza külföldről, tovább dolgoztak, hogy eltarthassák gyermekeiket, és kifizethessék az adósságaikat, amibe a kezelés miatt, estek. Nouth pedig mindig eltűnt. Váratlanul az ősz végén, aztán egész télen nem lehetett róla hallani, majd csak tavasszal bukkant fel ismét. Thalt ezek az eltűnések megviselték ám ami a legrosszabb volt, hogy idén tavasszal a testvére nem jött vissza. Eltűnt teljesen, a rendőrség is kereste egy ideig, de mivel semmi nyomot nem találtak hozzá, képtelenek voltak feladni a keresést. Thalia ekkor maradt végleg magára, és ekkor döntött úgy hogy ideje végre munkába állnia, hogy elterelhesse a figyelmét, és ne legyen még jobban a szülei terhére. Tavasszal elvégzett egy túravezetői tanfolyamot, majd nyáron már be is állt friss túra vezetőnek, és egész nyáron csapatokat vezényelt Mercy Falls erdejébe amit nagyon is évezett. Nyár közepén azonban váratlan látogatója akadt. A lány éppen kilépett a házából, mikor észrevette, hogy a kapuban egy fekete farkas ücsörög. Az állat valamiért végtelenül szomorúnak látszott. A lány lassan közelebb merészkedett hozzá. Kicsit félt, mert még élénken élt elméjében az a fagyos nap mikor az a farkas megharapta az erdőben. De végül, oda ért, és megsimította az állat buksiját, a farkas pedig szó szerint hozzábújt és rátapadt. Aznap vele az oldalán látogatott el az erdőbe. Este az állat elment, és a lány mosolyogva integetett neki, azt hitte nem látja többet, az ordast, ám az másnap újra feltűnt, és így született kettejük között meg ez a furcsa barátság. Mikor a feketével volt, nem érezte magát egyedül, és Nouth hiánya sem volt olyan fájdalmas és vészes. A farkas időközben egyre jobban elkezdte leutánozni a környékbéli kutyákat, ami miatt az emberek kezdték egészen megkedvelni. Most 2-3 hónap elteltével, Thal már el se tudná képzelni nélküle az életét. A fekete barátja annyira a részévé vált.