Segítség kell? Nem biztos hogy a legjobb helyen kopogtatsz. Nézz szépen, talán sikerül meggyőznöd őt. Bilal nem túlságosan segítőkész. Inkább áll a háttérben csendes megfigyelőként, röhög egy jót, ha valamit elcseszel, de nem siet rögtön a segítségedre. Általában hagyja, hogy az emberek maguk találják meg a helyes utat. Ez elmondható leginkább azokhoz az emberekhez fűződő kapcsolatáról akiket nem szívlel teljesen, vagy nem ismer eléggé. Alapjában véve inkább egy nagybátyus kategória. Akiket igazán megkedvel igyekszik mindenhogy segíteni, azokkal rendkívül empatikus tud lenni. Egy ideig mindenki terhelheti a problémáival, de ha valaki már túl megy a panaszkodási skála végén valószínűleg lekoppintva találja magát. Őszinte és egyenes ember, nem fél kimondani ha valami nem tetszik neki. Főként ösztön szinten kezd el kötődni bárkihez. Általában rövid beszélgetés alatt kiismeri a másikat, de az ember ismerete is hagyta már cserben. Rendkívül család orientált, a húgait is imádja, rengetegszer vigyázott rájuk, pedig a kulturális elvárások miatt ez talán nem lenne alap helyzet. Hűséges típus. Ha valami/valaki mellett egyszer elkötelezi magát akkor leginkább semmi és senki nem mozdíthatja el. Ami a legérdekesebb, hogy soha nem volt még szerelmes. Senkit nem tudott igazán annyira szeretni, hogy a saját érdekei, élete elé helyezze. Mindentől függetlenül imád rajzolni és fotózni, nagyon jó szeme van hozzá. 

Harminc évvel ezelőtt történt, hogy egy fiatal arab lány szakítva a családjával, megszegve kultúrájának elvárását beleszeretett egy fiatal, impozáns megjelenésű amerikai diplomata fiúba. A szülői nyomásnak ellenszegülve, vállalva a kitagadásukat amerikába költözött ezzel az idegennel, akibe első látásra szeretett. Emberi megérzése nem is csapta be. Hamar összeházasodtak, majd nemsokkal később megszületett első gyermekük is, Bilal. A család rendkívül boldog volt ilyen felemás világban élve is. Bár édesapja a halála napjáig bánta, hogy feleségét kiszakította a családja köréből, így Bilal sem ismerhette meg a nagyszüleit, mégis azzal a tudattal halt meg hogy szerető családot hagyott maga mögött, akinek van támasza. Mert egy erős arab asszonyt és félvér fiát soha nem szabad lebecsülni. Bár jómódú család voltak, mégis szerényen éltek, soha nem nagyzoltak, de nem is nélkülöztek. Inkább csak átlagos színvonalon éltek. Talán ez volt a fiatal asszony legjobb döntése, ugyanis négy gyermeket egyedül felnevelni nem volt leányálom. Bilal amerikai nagyszülei persze mindenben támogatták Azizah-t, ugyanakkor Bilal volt a legnagyobb támasza. Ő segített a két iker húgával és a legfiatalabb fiúval, amikor már elég idős lett. Így Bilalnak igaz hamar fel kellett nőnie ő még sem panaszkodott soha. Az iskolát nehezen kezdte, hiszen félvér gyerekként kilógott a többiek közül, az átható szemszíne pedig nem könnyítette meg a beilleszkedést. Piszkálták egy ideig, aztán valahogy ez teljesen átfordult. Kikupálódott, elkezdett adni magára és az emberek kezdték feljebb helyezni az általuk felállított listán. Az egyetemig egészen könnyen jutott. Soha nem volt problémája azzal, hogy tanuljon. Itt ismerte meg a szobatársát, Robot, akiről amikor kiderült, hogy vak tartózkodni kezdett. Igazából nehéz megmagyarázni, de aztán ahogy rájött, hogy Rob nem kevesebb azzal, hogy van valami hiányossága egész jól kijöttek. A kezdeti furcsa hozzáállást átvette a barátság. Végül legjobb barátok és munkatársak lettek itt Mercy Falls-ban.