Név	Tyler Fox
Kor	22
Nem	nő
Faj	ember
Tudomás a farkasokról	van
Munka	Óvónéni
Szexualitás	Heterszexuális

Belső

Magának való ember, talán ezért is lepődtek, meg amikor magán óvodát nyitott a kisváros egyik régi épületében. Eleinte nem bíztak benne, de kiderült, mennyire szereti a gyerekeket és milyen jól ért hozzájuk! A Duluth-i óvodából is rengetegen jöttek át. Szívén viselte a csöppségek sorsát. Rugalmas ember, nem sok mindentől riad vissza. Ösztöneit előbbre tartja a tudásnál, mivel az utóbbival bárki rendelkezhet. Nagy világlátó; egyetemi évei után beutazta Európát, mégis valami visszahúzta Mercyfallsba. Nem szeret irányítani a magán életében; megtanulta utazásai során, hogy sokkal érdekesebb, ha csak sodródik az árral. Álma, hogy egyszer annyi pénzt kereshessen, hogy rengeteg gyereket örökbe fogadhasson és jólétet biztosíthasson nekik. Alapvetően kedves és simulékony, tőle biztos nem fogsz kéretlen véleményt hallani. Szerinte mindenkinek meg van a maga oka, hogy miért olyan amilyen, így nincs értelme beleszólni az életükbe. Munkája a szenvedélye, még egy napot sem hagyott ki és mindig újabb szülő-gyerek barát programokat szervez. Ért hozzá, hogyan kovácsoljon közösséget egy kupac emberből, de ő maga mégse képes soha beilleszkedni. Mindig is kívülálló volt, s bármennyire titkolja, ez zavarja. Hiányzik neki a hovatartozás érzése.

Történet

Kellemetlen érzésektől viszketett a bőre és alig bírta ki, hogy ne vakarja véresre karját. Napok óta érezte a késztetést, hogy fusson messzire innen. De hova menne? Világéletében itt élt ebben a kisvárosban. Nem voltak rokonai, amióta eszét tudta egyedül volt. Talán ezért szeretett volna gyerekekkel foglalkozni. Hogy senki se érezze magát olyan elveszettnek, mint ő kiskorában. Duluth szélén nőtt fel egy árvaházban, s amint tehette Mercyfalls-ba költözött. Sosem vonzotta a nagyváros, mindig is a kisvárosi, fehér kerítéses családi meghittségre vágyott. Összerezzent egy hangos zajra. Mögüle jött, s mögötte a sikártor túl oldalán az út volt, így valószínűleg egy autó hajtott el mögötte. Előtte pedig az erdő materializálódott kis az éjszakában. Sötét zölden terült el az ég alatt, ijesztő hangokat rejtve. Az ijesztő lényekről nem is beszélve. Átölelte magát és azon gondolkozott, hogy mégis mikor lépett ki a lakásából, sétált le mezítláb az utcára és jött át a fő úton, hogy a fákkal szemezzen. Farkas üvöltő hideg volt így télvíz idején, de nem ettől reszketett. Félt és mégis be akart rohanni az erdőbe, hogy az életével játsszon. Úgyse hiányozna senkinek. A barátai nélküle is mindig jól meg voltak, szerelme nincs, az intimitást idegeneknél kereste. Az elköteleződéshez nem értett. Talán csak a gyerekek iránt érzett felelősséget, szeretetet és kötődést. Vállait hátra feszítve guggolt le, selyem kimonójának széle a föld mocskát simogatta. Várt, feszült figyelmét a fa rengetegre szegezve. De mire? Pár néma pillanat elteltével elakadt lélegzettel nyíltak nagyra szemei. Egy fenséges, félelmetes szempár villant rá. Olyan érzés volt, mintha életet lehelt volna belé egy pillantással. Vére rohant ereiben, tüdőjéről láthatatlan súlyok estek le és a szíve… A szíve először vert igazán. Mi ez a lény, s mit tett vele? Kővé dermedve figyelte, ahogy kilépett a takarásból; négy láb, hipnotikus szemek és éles fogak. Mégis csak várta, hogy közelebb jöjjön hozzá. Busa fejét lábához dörzsölte, majd karjához, nyakához és végül homlokának döntötte sajátját. Talán meg akarta osztani vele gondolatait? Milyen puha szőre volt. Csak egy pillanatig tartott, s már sehol sem volt az állat. Talán képzelte volna? Az esze játszott vele? Megrázta a fejét és szinte futott a szobájáig. Mi lelete őt? Űzött tekintettel húzta be a függönyöket és feküdte le aludni. Holnapra mindez csak álom lesz.

Alex	saralevelei@gmail.com