Név	Avery Dalton
Kor	16
Nem	nő
Faj	vérfarkas (kívülálló)
Hátralévő évek	18
Munka	tanuló
Szexualitás	heteroszexuális

Belső

Egy igazi cserfes, élettel teli lány lehetne, ha egy kicsit jobban bízna az emberekben. Szívesen sétálgat a természetben, pont emiatt is szereti ezt a várost, illetve többet látni könyvek társaságában, mint emberekében. Valójában nagyon is vágyik a társaságra, de nem szeret, és egy kicsit fél is kezdeményezni, inkább az a típus, aki meghúzódik valahol egymagában. Könnyű zavarba hozni, és vannak helyzetek, amikor egyszerűen csak leblokkol, és nem tudja, hogy mit mondjon vagy csináljon. Viszont ha nem neki kell kezdeményeznie, hanem valaki más megy oda hozzá, és az illető egy rövid szóváltás után szimpatikus lesz neki, akkor máris el van felejtve az addigi csendes jelző - ha megvan hozzá a társasága, néha egészen sokat is tud beszélni. Legalábbis másokkal szemben érdeklődő, egyedül önmagáról nem szeret társalogni, de ezen kívül egészen sok témához hozzá tud szólni. Viszont sokszor a beszélgetés közepén jut eszébe, hogy lehet, hogy így egy kicsit sok a másiknak, és ezzel az indokkal újra visszább veszi magát egy kicsit, néha túlságosan fél mások véleményétől, ami miatt nem egészen meri önmagát adni. Csak az igazán közeli barátai társaságában képes ezt megtenni, amiből valljuk be, bizalmatlanságából fakadóan nincs túl sok. Pedig nagyon is szeretetteljes tud lenni, csak kevesen érik el nála azt a szintet, hogy a szívébe fogadja őket, és teljes mértékben megbízzon bennük. Sokszor egy rossz szó is elég hozzá, hogy az egészet elölről kelljen kezdeni, elég érzékeny, és kicsit sértődékeny is. Viszont egy-két alkalommal képes megbocsátani, nem egy haragtartó típus, de ha valaki megérdemli, akkor tényleg képes kerülni az illetőt. De beszéljük egy kicsit arról is, hogy hogy viselkedik, mikor tényleg önmagát adja. Képes rengeteget beszélni óriási beleéléssel szinte bármilyen témáról, és ha valakit megkedvel, akkor arra szinte mániákusan tapad. Nagyon ragaszkodó tud lenni, ezen kívül bármikor ugrik, ha a barátai segítségre szorulnak bármivel kapcsolatban. Fél attól, hogy elveszít valakit, akit szeret, így tényleg szinte bármit képes megtenni azokért, akiket egyszer a szívébe zárt. Nem kell kétszer kérni, hogy elmenjen az illetővel valahova, amíg az nem egy olyan hely, ahol túl sok emberrel kell érintkeznie egyszerre. Maga a tömeg különösebben nem zavarja, így az nem problémás, ha egy alapvetően közösségi helyre kell mennie, ahol csak kettesben van a partnerével, ellenben ha már beszélgetnie is kell, mint például egy házibuliban, akkor inkább otthon marad, vagy csak nagyon nehezen lehet elrángatni. Inkább a békés kikapcsolódás híve, így mondjuk egy hosszú séta, egy múzeum- vagy állatkertlátogatás hamarabb vonzza, mint az, hogy csak úgy belevesse magát az éjszakába. Ezen kívül, még ha meg is nyílik, tényleg nagyon kevesen ismerik az igazán sebezhető oldalát, amit elrejt a világ elől. Nagyon nem szívesen beszél a múltban őt ért dolgokról, és inkább tereli a témát, mint ezeket kiteregesse, ráadásul az új dolgokkal kapcsolatban is inkább magát emészti belülről ahelyett, hogy konkrétan rákérdezzen a tényállásra. Emiatt hajlamos többet belegondolni a dolgokba, mint azok valójában lennének.

Történet

Eredetileg Minneapolis nyomornegyedéből, egy szegény családból származott, ahol még a minimális megélhetésre is alig volt pénzük - és ami azt illeti, nem is tettek túl sokat érte... Avery szülein kívül egy testvérrel osztozott azon a szinte semmin, amijük volt, ráadásul a családi életük sem volt valami fényes. A szülők azt a kis pénzt, amijük volt is, többnyire alkoholra költötték el, és nem nagyon érdeklődtek a gyerekeik felől, hogy pontosan mi is történik velük. A korabeli gyerekek már egész kiskorától rendszeresen bántották, egyrészt a helyzete, másrészt pedig a kinézete miatt, így már gyerekként is félénk és visszahúzódó volt. Sem otthon, sem máshol nem érezte magát biztonságban. Alig volt kilenc éves, mikor már szinte mindent magának intézett az alig néhány évvel idősebb nővérével együtt; a szomszédságukban élő férfinak segített néha bevásárolni vagy takarítani, cserébe pedig kapott tőle egy kis pénzt, ami a sajátja volt. Ám egy napon a férfi - szüleihez hasonlóan - túlságosan felöntött a garatra, és tompa elmével fogdosni kezdte a kislányt. Időben el tudott szaladni, mielőtt bármi más is történhetett volna, de a férfi a nyomában volt. Szerencséjére az utcán szembejött egy másik úr, aki megmentette az üldözőjétől és azonnal hívta a rendőrséget. Ennek az eseménynek köszönheti azt is, hogy őt is és a nővérét is elvették a családjától, miután megemlítette, hogy eredetileg zsebpénzért dolgozott a fickónak, mert a szülei italra költik a pénzüket. Ezután nevelőszülőkhöz került, sajnos a két testvért is elszakítva egymástól. Nehezen barátkozott meg az új családjával, de egy idő után megtanult bízni bennük, és ő maga is belátta, hogy sokkal jobbra fordult a sorsa, mióta velük van. Bár a korábban szerzett lelki sebeket teljesen soha nem gyógyította be semmi, de legalább megtapasztalhatta, hogy milyen egy olyan családban élni, ahol szeretik és törődnek vele. Mindössze fél éve élt a nevelőszüleinél, mikor úgy döntöttek, maguk mögött hagyják a nagyvárosi életet. A szülők is belefáradtak az állandó hajtásba, ráadásul Averynek is szerettek volna egy sokkal biztonságosabb környezetet biztosítani, ahol az élet is sokkal nyugodtabb, így döntöttek a vidék mellett, és egész Minneapolis környékét is szerették volna elhagyni a teljes újrakezdés érdekében. Így jöhetett szóba a körülbelül 250 kilométernyire lévő Mercy Falls, ahol a rideg felhőkarcolók helyett barátságos kertes házak, a betondzsungel helyett mesébe illő természet, a folytonos rohanás helyett pedig nyugalmas légkör veszi körbe az itt lakókat. 180 fokos váltás volt Minneapolis után, de Averynek pont erre volt szüksége, és bár először meg kellett szoknia az itteni új dolgokat, és hamar bele is szeretett a kisvárosi életbe és annak minden szépségébe. Bár ő maga nem változott meg gyökeresen, és továbbra sem lett a társaság közepe - és valószínűleg soha nem is lesz -, sokkal jobban érezte magát itt, mint panelházak dzsungelében. Az itteni emberek is kedvesebbnek bizonyultak, így még az is elmondható, hogy van, akivel néhanapján könnyebben szóba elegyedik. Az itt töltött pár év alatt könnyen kiismerte magát mind a városban, mind pedig az azt körülvevő erdőben, aminek kifejezetten gyakori látogatója. Így történhetett meg az is, hogy túl közel merészkedett egyhez az ottani farkasok közül, és bár úgy tűnt, hogy az állat barátságosan közeledik hozzá, végül az utolsó pillanatban, mikor Avery hozzáérhetett volna, megharapta.

Dahlia

dahlia_gp@indamail.hu