|
Németországban, nagy valószínűséggel Münchenben születhetett vagy annak környékén, ezt pontosan nem tudni de azt igen, hogy pár hetes lehetett mikor ismeretlen szülei egy meleg nyári éjszakán lerakták a Kaulitz család ajtaja elé a síró csecsemőt, és csupán annyi üzenetet hagytak, hogy "Kérem szeressék úgy ahogy nekünk kellett volna". Azóta sem derült ki semmiféle dolog valódi szüleiről, arról meg végképp nics fogalma miért dobták el maguk mellől, régebben sokszor játszadozott a gondolattal miért tették ezt, de mára már ez az utolsó dolog ami izgatja, ha eszébe is jut szemrebbenés nélkül hesegeti el az akkoriban lelkiismeret-furdalást és megannyi fájdalmat okozó gondolatot. 14 éves volt mikor nevelőapja elárulta neki az igazságot, még most is kristálytisztán feltudja idézni mi minden ment keresztül az agyán, és hány megválaszolatlan kérdése maradt. Egy ideig nem is állt szóba szüleivel, tudni kellett az akkori Kilianról hogy érzelmileg amúgy is instabil volt, hamar sértődött, könnyedén elsírta magát minden egyes apró ügyön és szinte mindent a szívére vett, legalább egy év kellett neki hogy teljesen felfogja a dolgokat és túltudjon valamennyire lépni. Ezek után egy cseppnyit még visszahúzódóbb és csendesebb lett, barátai sem igen voltak, valahogy nem fogalkoztatta a közösségi élet míg be nem töltötte a 16. életévét.
15 éves volt mikor apja jobb munkalehetőséget kapott külföldön, pontosabban Amerikában. Egy hónap gondolkozás után fogták magukat és eddigi életüket hátrahagyva Torontoba költöztek. Kilian szörnyen nehezen tudott beilleszkedni, a nyelvet ugyan már egész jól beszélte de az ottani szokások és emberek teljesen eltértek a német életviteltől, és az csak mégjobban megnehezítette a dolgát hogy visszahúzódó mivolta nem engedte neki az ismerkedést. Tanulmányait is itt folytatta tovább, az elején halál félelme volt tőle, ám a dolgok nem úgy történtek ahogy ő azt gondolta. Az első hónapja elég döcögősen ment, nem igazán tudott kitűnni a többiek közül, tanulmányai sem voltak épp a legfényűzőbbek, személyisége pedig csak nehezítette az ismerkedésben, így nem igazán figyelt fel rá senki, egészen addig a napig míg egy osztálykirándulás során találkozott egy felsőbb osztályos fúval, név szerint Josh-al. Josh-ról köztudott volt hogy többször bukott és nem egyszer keveredett már nagyobb kalamajkába, ám ezt soha sem egyedül csinálta, egy kisebb csapata volt, egy csapat amit 15-től 23 éves fiúk alkottak. Josh értett a manpulációhoz, jó emberismerő volt, így könnyedén magához és a csapathoz tudta láncolni az újonc Kiliant, aki semmit sem tudott róluk és a pletykákról. Kilian-nak önbizalmat adott, Josh pedig jól járt mert kapott egy új bűntársat. Elöszőr kisebb csínyeket csináltak, maximum egy fülhúzást kapak és leszídást, de ahogy telt az idő a csínyek bűntényekké nőtték ki magukat. Nem egyszer raboltak ki embereket, lányokat zaklattak, a későbbiekben pedig a drogtól sem vetemedtek meg. Kilian 17 éves volt mikor sikeresen kitudtak rabolni egy kisebb torontoi boltot, ám egyik társuk véletlen leleplezte magukat és a rendőrség már aznap éjszaka az ajtójukban állt. A szülőknek rengeteget kellett fizetniük, és mivel nem ez volt már az első eset, kipaterolták otthonról Kiliant, de még a gimnáziumból is. Az apja majd' beleszakadt a munkába, emellett még ott volt a bajos gyereke akivel ha találkozott csak veszekedni tudott, Kilian személyisége is 360 fokos fordulatot vett, rettentően önző, agresszív és felelősségtelen lett, az anyja az elején még védte, ám egy idő után ő is belefáradt és a végén már látni sem akarta fiát. Apja alkoholista lett, ennek hatására felesége egy év után elhagyta, ezidő alatt Kilian végig a haverjaival bandázott, kibújva a felelősség és a munka alól, senki és semmi nem érdekelte csak jól akarta érezni magát, talán már túlzásokba is esve. Drog, pia és nők. Lényegében ebből állt a napja és társainak. A közéletben bárhová ment rosszemmel néztek rá az emberek, többször megverték az ellenséges banda tagjai ha egyedül volt, lassan bárhová is ment félve kellett pásztáznia a környéket. Hogy enyhitse a rajta lévő nyomást és bebizonyítsa magának hogy nincs mitől aggódnia, megcsináltatta az első tetkóját, ami egyenesen az arcára került. A későbbiekben a mellkasán és a kezein is megjelentek újabbak, ezek csak önbizalmat és vígaszt adtak neki, hisz bármennyire sem akarta, tudta hogy nem jó amit tett és tesz és ez legmélyen igen is nyomta a lelkét, de inkább meghalt volna mithogy ezt kimutassa. Ezidő alatt Josh-al egész közeli kapcsolatot alakított ki, testvérének tekintette az addigra 22 fiút, vele beszélt meg mindent, egyfajta lelkitámaszt nyújtottak egymásnak. Josh bizalomból odaadta neki kedvenc stukkerét kijelentve, hogy ezzel védje meg magát bármi áron ha valami történne vele.
Egy téli éjszakán verekedésbe keveredtek az utcán, míg végül addig fajultak a dolgok hogy pár fegyver elő nem került. A nagy zavargást egy hatalmas durranás szakította félbe, Kilian épp egy férfit ütött mikor meglátta hogy Josh holtan hever a földön. Megfagyott benne a vér ahogy látta barátja érzelemmentes arcát amit az egyik utcalámpa pislákoló fénye világít meg. Kilian gondolkodás nélkül előhúzta gatyájából Josh-tól kapott pisztolyát és remegő kézzel rálőtt barátja gyilkosára. Nagyon gyorsan tötént minden, a következő pillanatban rendőr szirénákra lett figyelmes, a nagy tömeg azonnal szétoszolt, mindenki futott amerre látott.
Ezek után Kilian nem bírt tovább Toronto-ban maradni, egyik éjszaka amennyi pénzt tudott kivett a közös kasszából és még éjszaka eltűnt. Kiállt az utcára stoppolni és szakaszokban elindult Minnesota felé, az úton éppen annyit beszélt amennyit kellett, végig álnevet használt, mindegyik soför előtt más-más embert játszott, más történettel néha kedves ember volt, néha szegény, néha kissé naív, de alaposan figyelt arra nehogy nyomot hagyjon maga után. Az arcán lévő tetoválást is lealapozta nehogy ismertető-jegyként megmaradjon bárki emlékezetében is. Útja végül Mercy fallsban ért véget, ahol egy éjszakát képtelen volt kint az egyik közeli erdőben végigaludni, ekkor találkozott egy farkassal, akit minden bizonnyal felidegesített mert a végeredmény egy harapás lett az oldalán. Másnap azonnal albérletet vett ki, egy meglehetősen lepusztult nem épp higiénikus de annál olcsóbb lakást talált a város külső szélén. A harapásra nem szentelt nagyobb figyelmet, bele sem gondolt abba hogy fertőzéseket is simán kaphatott volna, leginkább azzal volt elfoglalva hogy rendes munkát tudjon találni magának, és teljesen új életbe tudjon kezdeni. Ahogy a hetek múli kezdtek Kilian kezdte egyre furcsábbul érezni magát, sokszor lett rosszul, rengetegszer ment fel a láza, aligha tudott talpraállni. Nemsokára karmai is nőttek, fogalma sem volt mi történhet vele, egyetlen megoldásnak azt látta hogy vissza megy az erdőbe, hisz onnan gyökerezhet a probélma. Amint lett némi ereje elindult a rengetegbe, hogy rájöjjön mégis mi folyik körülötte, ekkor találkozott Lenaval, aki a fiú állapotát látva azonnal tudta mi a gond. Felfilágosította hogy ezentúl nem élhet normális életet. Ekkor találkozott először a falkával és annak fogalmával, jól tudta hogy csak akkor élheti túl ha magához mérten együttműködik és kiveszi a részét a dolgokból. Pár napra rá következett be az első átváltozása, és mikor ismételten ember lett, megszakított minden kapcsolatot a külvilággal, még azt a parányit is ami volt. Egyedül néha dolgozni jár be, hogy eltudja tartani minimális alapon magát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
