Daisy egy nagyon kedves és barátságos lány. A szülei még kiskorában elváltak, hat éves sem volt még, és az apjával élt egy jó tíz évet. Épp ezért van az, hogy némi téren olyan, mint egy fiú. Ez a kissé furcsa jelleme leginkább abban mutatkozik be, hogy szó szerint mindenkit, még a fiúkat is udvariasan előreengedi az ajtónál. Szokása, hogy automatikusan a nehezebb dolgokat kapja fel, hogy ő azokat szépen elviszi, ahova kell, még akkor is, ha alig bírja el. Szokása időnként a bajba jutó lányokat is megvédeni, akár a testi épsége árán is. Barátkozni is inkább a fiúkkal szokott, jobban megérti őket, de természetesen a lányokkal is szívesen eltölti az időt. Nem igen tudja, hogy kell nőiesen viselkedni, egyszerűen csak önmagát adja.

Időnként kissé bolondos, vicces tud lenni, de ez leginkább a hangulatától függ. Könnyen kiismerhető, mert nagyon nyitott a személyisége, pár nap múlva még az is kitalálja a gondolatait, akivel amúgy ritkán szokott beszélni. Ez részben az arcmimikájának, és a mozdulatainak is köszönhető, amelyekről nagyon sok minden leolvasható. Reakciói elég viccesek tudnak bizonyos helyzetekben lenni, ne csodálkozzunk, ha hirtelen nevetésben törünk ki a bosszús arckifejezését látva, mikor véletlenül elejt valamit, de ugyanígy lehet nevetni a csodálkozó, döbbent arcát látva is. Igyekszik mindig vidámnak, erősnek mutatni magát, ám sajnos, mint mindenkinek, neki is vannak nehéz pillanatai. Gyengeségét elrejti, általában akkor engedi meg magának a gyengeséget, mikor egyedül van.

Ám, amikor kell, rettentően komoly tud lenni, és ilyenkor mindig félreteszi a hülyeségeit. Eléggé őszinte, szókimondó lány, ami a szívén, az a száján. Gyűlöli, ha hazudnak, ilyenkor teljesen elveszti az illetővel szemben a bizalmát, és csak nehezen, kemény munka árán lehet azt visszaszerezni.

Ám, barátkozni sajnos nehezen barátkozik, az elsőre kissé ellenségesnek tűnő arca miatt. Ha tehetné, nem így nézne rá senkire, amivel ellenséges, rosszindulatú személynek látják, de ő nem tehet erről, így született. Ez ok miatt gyakran leszidták a "kezdetleges barátai", hogy miért néz rájuk mindig csúnyán, emiatt manapság már visszahúzódóbb ember, nehezebben barátkozik. Ha odamegy valaki hozzá, akkor már bátrabb lesz, de önként nem vállalkozik erre a feladatra, noszogatásra is csak nehezen meri megtenni.

A vitákat lehetőleg elkerüli, sőt, ha teheti, ő az, aki kibékíti az összeveszett feleket. Általában fel van pörögve, mindig rohan, kapkod valami miatt, szinte egész nap tele van energiával. Hogy ha el is fáradt, tíz perc alatt visszanyeri az erejét, és minden kezdődik elölről. Nagyon makacs tud lenni, kitartása szinte nem ismer határokat. A dolgokért mindig küzd, mindig a maximumot próbálja kiadni magából.

Egy kissé naiv, ártatlan személyiség. Karikás dolgok, perverz utalások kissé későn esnek le neki, de amikor leesett, még a legapróbb, burkolt megjegyzéstől is fülig vörösödik, arcán nagyon jól látható a pír, ami már durvább részleteknél a nyakára is ki tud terjedni.

Szeplőit nem igen szereti, mivel gyakran megvetik miatta, de mostanra már megtanulta, hogy az ilyen, rosszmájú megjegyzéseket figyelmen kívül kell hagynia, és nem szokta magára venni. Ám, ha a szeretteit bántják, azokért azonnal kiáll, és bátran, merészen kitart mellettük.

Egyke gyermekként született egy átlagos családban. Már a születésekor a szülei nem voltak valami jó kapcsolatban, megromlott a kapcsolatuk, de próbáltak kitartani egymást. Ez ment egészen a gyermek öt éves koráig, de aztán elegük lett, és elváltak. Az édesanya nem vállalta a gyermek gondozását, így az apukájához került, és ő nevelte fel. Nem tudott neki mindent megadni, viszont szerette, és ma is jó a kapcsolatuk egymással. Már mielőtt suliba került volna, apukája megtanította olvasni, mert már kiskorában érdeklődött a betűk iránt, és az idő elteltével ez átfordult az olvasásba, és máig ez a hobbija. Általában fantasy témájú könyveket olvas, valamint novellákat is szokott írni, de azt már ritkábban, és csak akkor, ha megszállja az ihlet.

Az iskolában mindig tartotta a négyes átlagot, habár nem szeretett tanulni. Barátai nem igen voltak, egy lány volt csak, de az általános után ő külföldre költözött a családjával, így egyedül maradt. Eleinte szomorkodott emiatt, hiányolta a barátnőjét, de aztán beletörődött, és újult erővel kezdte meg középiskolai tanulmányait. Sikeresen leérettségizett, elvégezte a szakmáját, ami amúgy a pénzügyi és számviteli ügyintéző. A szakma elvégzése után ment oda dolgozni, ahol jelenleg is van, egy céghez, és ott titkár, az idő nagy részében gépeli azt, amit mások diktálnak neki, valamint papírügyeket intéz.

Tizenöt éves korában, mikor az iskolával volt kirándulni, az egyik túrázás során kicsit elkallódott az ösvényről, akkor találkozott egy farkassal. A meglepettségtől mozdulatlanná dermedt, majd egy kicsit közelebb merészkedett az állathoz, ami fenyegetésnek vélte a közeledést, és rárontott, megharapva a kezét, aminek nyoma ma is látszik az alkarján, félhold alakban. Eléggé megriadt, felkiáltott, a farkas meg a zajtól elfutott. Kezét vérző karjára szorítva ment vissza az ösvényhez, segítséget kérve. A kórházban kapott védőoltást, de a magas láza miatt bent tartották még egy hétig, utána kiengedték. Meglepetten tapasztalta, hogy ezután az érzékszervei mintha jobbak lennének, és képes a farkasokkal is némi szinten kommunikálni. Először idegesítette, hogy több hangot hall és több illatot érez időnként mint amennyit kellene, de aztán megszokta.

20 éves korában költözött el az apukájától egy kertesházba, a ház 40 m² - es, a kert már angyobb egy kicsit, a ház előtt helyezkedik el, azóta ott lakik.