Határozott, erős, motiváló személyiség - valahogy így lehetne belekezdeni a jellemzésébe. Ami azt illeti, Darren egy többoldalú ember. Elsősorban megemlíthető, hogy az edzés, a sport, a mozgás maga fontos részét képezi életének, révén, hogy munkája is ehhez kapcsolódik. Nem irányításmániás, de szereti kézben tartani a dolgokat, és ha probléma adódik, valószínűleg ő lesz az első, aki a váratlan helyzetek és egyéb gondok megoldására siet. Alapvetően pozitív ember, jó kommunikációs készséggel, kellő empátiával és humorral megfűszerezve. A munkatársakkal, alkalmazottakkal és a kliensekkel egyaránt igyekszik jó viszonyt fenntartani. Ha kell, jópofizik, karizmatikusan kezeli az ügyfelek ostoba problémáit, dicső színekben reprezentálja a terem mögötti céget, szorult helyzetekben mossa a trágyát mások után, s igyekszik előre gondolkodni és elrendezni a dolgokat. Tehát, mondhatni nem csak jó edző, de jó vezető is rejlik benne, és bár a dolgok adminisztratív részét egy kicsit szoknia kellett, mostanra a papírmunka és a gyakorlat terén is megállja a helyét.
No de milyen is Darren, amikor nem Duluth egyik legnagyobb edzőtermének menedzsereként dolgozik? Nos, a mindennapokban ugyanúgy ráhúzhatók a fent említett jelzők, de sokkal lazább és egyszerűbb, mint a munkahelyén. Természetes, fesztelen stílus jellemzi. A maga részéről nincs problémája kommunikáció terén, gyakorlatilag bárkivel, bármiről képes elbeszélgetni. Humorérzéke egészen széles skálán képes befogadni az ilyen jellegű megnyilvánulásokat, s ő maga sem egy karót nyelt ember, ha olyanja van szívesen szurkálódik, s egyébként szívesen beszélget és ismer meg másokat. Rövidre fogva tehát, Darren igazán jó társaság tud lenni - tulajdonképpen legyen szó akár egy egyszeri társalgásról vagy egy hangulatos esti sörözgetésről -, ha nem akarod elsőre nem erőltet semmit, nem ítél el pofára, komolyabban egyébként se biztos, hogy érdekli, mi van veled, és egyébként se vár el tőled semmit azon kívül, hogy szórakoztasd az adott időintervallumra. A kőkemény bulik és hosszú esték kora nála már leköszönőben van, de nem is Darren Conrad lenne, ha nem csúszna be nála egy-egy ferdébb éjszaka. Igen, vannak spontán pillanatai - fel-felbukkanó kölyökkori énjének maradványai mellet az éjszakázás is ide tartozik. Emellett, ha olyanja van még máig előjön valamilyen formában önelégült, kötekedő, csipkelődő, idegesítő énje - és ő ezeket a szórakoztató pillanatokat nagyon is élvezi. Bár mára már azért érett férfivá avanzsálódott, többnyire.
Szereti a változatosságot, szüksége is van rá; nem bírja a monoton életmódot, bár ettől egyelőre nem is kell tartania, hiszen ha akarja, ha nem, mindig talál magának valami elfoglaltságot. Tehát elmondható róla, hogy igencsak aktív életet él. Mikor ideje engedi szívesen látogat el a konditerembe, túrázik vagy biciklizik a hegyekben, fut egyet a parkban, esetleg elmegy úszni egy kicsit, vagy lényegében bármit csinálni, aminek mozgáshoz van köze, hogy levezesse energiáját.
Van azonban egy egészen más arca is, amit talán nem néznénk ki belőle elsőre, pedig az szintén fontos részét képezi a férfinak. Darrennek van ugyanis egyfajta merengőbb, művészi oldala: imád a gitárjával szórakozni, vagy éppen önfeledten különféle rajzokat, grafikákat alkotni. Ha nyugodtabb kikapcsolódásra vágyik, akkor a súlyok helyett gitárt, könyvet vagy ceruzát fog a kezében, s vannak azok a napok is, amikor egyszerűen csak néhány doboz sör társaságában megtiszteli a tévét és a kanapét - szüksége van tehát magányos pillanatokra is, amikor zavartalanul kipihenheti magát. Egyébként is, szereti kiélvezni a jelen apró örömeit.
Bár a mindennapokban jól ki lehet vele jönni, ez nyilván nem azt jelenti, hogy szívét-lelkét kezébe adja az első szembejövőnek. Könnyen alakít ki felszínes kapcsolatokat, jól átlát az embereken, de nem fogad egyik pillanatról a másikra szívébe valakit. Egyébként szükség esetén ott van, ha az illető megérdemli azt, vagy ha esetleg rászorul a segítségre. Konfliktushelyzetben nem fél fellépni, és ha különösen érzékeny területről van szó, mint mondjuk a családja, akkor bizony foggal-körömmel képes védeni a sajátját. Nehéz bármiről is meggyőzni, szörnyen önfejű tud lenni - szent meggyőződése, hogy amit nem ő csinál, nem ő gondolt ki, vagy legalábbis nem magyarázta meg neki valaki egy adott dologról, hogy az száz százalékban amúgy lenne a jó, illetve mi értelme van pontosan, addig nem szokott engedni. Nem egy szívbajos ember, és ha úgy van képes nyugodtan átlátni a helyzetet, de olykor bizony feszültebb és ingerültebb a kelleténél, ilyenkor pedig könnyen kihozható a sodrából. Általában ez viszont még semmi komolyat nem jelent - ugyanis ha Darren tényleg dühös, akkor valószínűleg nagyon dühösnek kell lennie.
A "teszek rá" napjai mellett egyébként egy megbízható, felelősségteljes, összeszedett ember. Nem szokott kajtatni mások után, és ha látja, hogy a másik nem kér belőle, könnyen túllép a dolgon, ellenben a számára igazán fontos személyekért sok mindenre képes.

A Conrad család Thief River Falls egészen átlagos lakói voltak. Az anyuka, Michelle óvónőként dolgozott a helyi óvodában, Ross Conrad pedig testnevelés tanárként tevékenykedett a városban. Ám ahhoz képest, hogy ilyen foglalkozásokat űző szülei voltak, fiuk viselkedése mégis hagyott némi kívánnivalót maga után. Egy igazán makacs, kezelhetetlen kölyök volt. Amióta az eszét tudja imádott a szülei agyára menni és az óvodában rosszalkodni; aztán később jött az iskola, így kedve szerint már a tanárok agyát is húzhatta.
Hogy mi lett volna Darrenből, ha azon a bizonyos júniusi délelőttön nem állít be hozzájuk egy vörös hajú kislány, nos, az örök kérdés marad. Naomi érkezése nyilván nem egy hirtelen esemény volt, a család már egy jó éve tervezte az örökbefogadást. Conradék legalább két porontyot szerettek volna, de két évvel Darry születése után kiderült, hogy az anyuka betegség miatt nem vállalhatott több gyereket - így történt, hogy 15 éves korában új taggal bővült a család. A kislány érkezése eleinte kissé felbolygatta a család életét - tudták, hogy nem lesz könnyű dolguk, ezért fiukat már időben próbálták felkészíteni az új családtag befogadására, de élesben mégse ment olyan egyszerűen minden. Darry elképzelni sem tudta addig az életét egy hugicával maga mellett, a lány nehézkes viselkedése pedig nem segített a helyzeten. Persze mindenki megértette őt, de sajnos nem tudtak változtatni a múlton. A fiú eleinte tartózkodva figyelte őt, de az első pár nap után már sikerült normálisan beszélgetniük, s onnantól igyekezett jobb kedvre deríteni és segíteni, hogy otthon érezze magát. Az első pár hónap kicsit zötyögősen telt, a szülők sokáig hiába erőlködtek azon, hogy a lány megtalálja a helyét, de nem adták fel, így aztán szép lassan megszokta az új környezetet. Teltek a napok, hetek, hónapok és az idő múlásával megbarátkozott új családjával.
Darren szemszögéből ez az egész folyamat igencsak furcsán zajlott le. Az addig fékezhetetlen, lökött gyerekben megfogalmazódott valami, amit talán nevezhetünk a felnőttkor első kicsi csírájának. Az elkövetkezendő 1-2 évben kívülről szinte ugyanolyan volt, mint addig. Ivott, bulizott, és minden olyasmit csinált, amit egy kíváncsi, kérlelhetetlen kamaszfiú csinálhat; hétvégéről hétvégére kimaradt otthonról, sokszor hétközben se járt haza, délutánonként szívesen focizott a haverjaival, az erdő menti földes úton pedig még mindig előszeretettel repesztettek Marc Anders fekete Volvojával, amely tulajdonképpen nem is az övé volt, hanem a nagyapjáé, és amelyről a mai napig csodának tartják, hogy a vén roncs nem esett darabjaira alattuk a sáros, latyakos kanyarokban.
A lényeg, hogy egy kicsit valami mégis más lett, mint azelőtt.
Röpke egy év alatt egyre jobbá vált a viszonyuk a lánnyal. Eleinte nem tudta, hogyan is közelítse meg a dacos teremtést, de kis idő elteltével már szinte mindent megosztottak egymással. A középiskola végére egészen megváltozott; elkezdte becsülni azt, amije van; a lányon keresztül meglátta egy másik színét a világnak, s valószínűleg ez fordítva is így volt, hiszen Naomi egyre nyitottabb és pozitívabb lett.
A sportolás soha nem állt messze tőle, de ahogy idősödött, úgy egyre fontosabbá vált életében - szabadidejében egyre többet focizott, kosarazott, úszott, csinálta, amihez csak éppen kedve volt, majd egy ponton komolyan ráállt az edzésre, és elhatározta, hogy mindenképpen valami sporttal kapcsolatos dologgal akar foglalkozni a jövőben, így apja még büszke is lehetett rá. A sportolás mellett később elkezdett kialakulni benne a zene iránti érdeklődés, ami jóformán húgának köszönhető. Próbált megtanulni zongorázni, s egy-két darab erejéig el is szórakozott a fehér billentyűkkel, de neki a gitár jobban a kezére állt.
A középiskola végére szinte rá se lehetett ismerni. Aztán jött az egyetem és két évre rá a következő mérföldkő: Darren életébe beköszöntött az első nagy szerelem. Nem az első, nem az egyetlen, és nem is az utolsó, de akkor úgy tűnt elég sokáig fogják húzni. Olyan sokáig, hogy a diplomaosztót követően nem sokkal el is jegyezték egymást. Később Darren elkezdett személyi edzőként dolgozni, mellette fiataloknak tartott edzéseket, s közben a jövőjét tervezgette. Úgy tűnt, sínen halad minden, hiszen bár sokan elhamarkodottnak találták a dolgot, és a társaival róla feltételezték volna utoljára, hogy elsőként adja majd házasságra a fejét, azért mégis meglepően hamar elmélyült a futókalandnak indult románc. Egy váratlan őszi estén azonban a menyasszony bejelentette, hogy felbontja az eljegyzést. Az ok azóta se derült ki, a gyors szakítás után egyik napról a másikra minden nyom nélkül felszívódott, az eset pedig hosszas álmatlan éjszakákat és sok-sok üres sörösüveget hagyott maga után.
A Conrad szülők nem sokkal ezután bejelentették, hogy költözés várható.
A nagyszülők időtlen idők óta Mercy Falls lakói voltak, s mikor Rossnak vagy Michelle-nek ideje engedte, el is vitték a gyerekeket látogatóba. Ellen és idősebb Ross Conrad imádtak az unokáik mellett lenni; a nagymama mindig hatalmas adag süteménnyel várta őket, kesztyűt és sálat varrt az unokáknak, sütni, főzni tanítgatta őket és ha szükség volt rá, pátyolgatta lelküket - egészen 2016. nyaráig, amikor is végül agyvérzésben meghalt. Még életében számtalan történetet mesélt a gyerekeknek a helyi legendákról, akik mosolyogva figyelték a jószívű öregasszony monológjait. Idősebb Ross Conrad egyébként mindig is szívesen rángatta magával horgászni a fiatalokat, miközben hosszas életbölcsességekkel látta el őket, és a mai napig örül, ha szakítanak rá egy kis időt.
Tehát Ellen halála után döntöttek úgy, hogy jobb lenne, ha a család megmaradt tagjai egy helyen lennének, valamint Michelle testvérének lánya is a segítségükre szorult, aki szintén Mercy Fallsban telepedett le. Darren, bár nem kényszerült rá, belement a költözésbe, nem akarta szüleit magukra hagyni, főleg a sok-sok fejfájás után, amit még gyerekkorában okozott - no meg egyébként is, az ember fia nem hagyhatja magára a beteg nagyapját és korosodó, nyugdíjba készülő szüleit sem. Mindennek tetejébe pedig ott van az unokahúga is, akinek friss, két gyerkőcös anyukaként egymaga kellett boldogulnia pályakezdőként, s persze ott van másik húga is, aki bár már azóta talpraesett hölggyé cseperedett, azért szintén igyekszik fél szemmel rá is figyelni.