Jareth McKellen
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
egyetemista - mozgóképkultúra
|
|
|
Belső |
A társaság központja, a buli lelke, a szívtipró, a macsó, a nagymenő - napokig lehetne sorolni a jelzőket és a neveket, amikkel szokás illetni a fajtáját. Klasszikusan az a srác, akinek mindene megvan, ha olyanról van szó, ami csak az ölébe hullik, ha olyanról, amiért meg kell dolgoznia. De ha a másik oldalról kéne szemlélni, azt is lehet róla mondani, hogy a bunkó gyerek, akinek semmi köze az élethez. Egy kicsit mindkét tábor igazat mond vele kapcsolatban.
Tényleg könnyen szocializálódik bárkivel, de közelebbi barátság csak akkor, ha az illető megérdemli, egyébként pillanatok alatt lepattint bárkit, ha nem számít elég menőnek, vagy csak éppen unja magát mellette. Nyersen megfogalmazza a véleményét másokról, legkevésbé sem tudja érdekelni, hogy a másik ehhez mit szól. Fontos számára a népszerűség, és úgy gondolja, ez is - mint sok minden más is - hozzátartozik az imidzséhez. A negatív dolgok olyan értelemben leperegnek róla, hogy nem veszi őket különösebben a lelkére, de szívesen szívat vissza bárkit.
Nagy szeretettel jár házibulikba, vagy akár nagyobb szórakozóhelyekre is; neki aztán mindegy, csak legyen valahol. Innen könnyű kitalálni, hogy az aktív kikapcsolódást részesíti előnyben. Szereti a folyamatos változást, a monotonitás untatja, így állandóan újabb és újabb kalandokat keres.
Amennyiben valaki megfelelt az elvárásainak, és nem küldte el melegebb éghajlatra perceken belül, akkor sem kell nála magasröptű beszélgetésekre számítani. Nem akar világot váltani, nem tervezi feltalálni a spanyolviaszt, de a mindennapi témákról bármikor elcseverészik. A magához való esze meglenne, de lusta arra, hogy használja, illetve mindig van valami más, ami lefoglalja ahelyett, hogy esetleg bővítene az ismeretein. A humora a helyén van, és főleg csípős megjegyzésekkel szereti vegyíteni - sokszor nem konkrét megalázásra használja, hanem csak úgy, a haveri körben is megcsillogtatja az ezzel kapcsolatos tehetségét. Ezen kívül egyébként jó barát is tud lenni, van egy olyan oldala is, amit csak kevesen láthatnak. Ez annyit takar, hogy nem szól minden perce a folyamatos pörgésről, mások megszégyenítéséről és saját maga istenítéséről, hanem képes meghallgatni a haverok gondját-baját, és megpróbál segíteni, ahogy éppen tud.
Makacs és önfejű, nem tudja elviselni a vereséget, vagy ha éppen nincs igaza. Sokszor ezekből is csak úgy kivágja magát, hogy mindenképpen az övé legyen az utolsó szó. Már csak menőzésből is szokása belemenni kilátástalannak tűnő dolgokba, amiknek hála inkább vakmerőnek, mintsem bátornak tűnhet. Teljesen a jelenben él, nem tervezget, csak hagyja, hogy sodorja valamerre az ár. Szerelmi szempontból úgyszintén nem hosszú távra tervezős típus, főleg az egyéjszakás kalandok híve, de előfordult már az életében néhány hosszabb kapcsolat is, ami azt jelenti, hogy képes rá, de nem feltétlenül igényli, hogy elkötelezze magát valaki mellett. Hosszútávon, ha megvan a kölcsönös tűz, igazán védelmezővé is tud válni, és előkerülhet az a ritka alkalom is, hogy saját maga helyett véletlenül nézze a partnere érdekeit is.
|
Történet |
Jareth a tipikus elkényeztetett gyerek, akinek egy percet sem kellett küzdenie a jó életéért. Az apja egy ötcsillagos szálloda tulajdonosa, míg az anyja jógaoktatóként dolgozik, így aztán neki és húgának is a legjobb járt. Szinte mindenből a legjobbat kapták, csak egy szóba került, cserébe csak annyit vártak el, hogy viselkedjenek a család nevéhez méltó módon, ami többé-kevésbé sikerült is, legalábbis az alapján, amit az átlagember látott.
Nos, Jareth és April sosem voltak jó testvérek. Már gyerekkorukban is rengeteget versengtek, de csak később jöttek ki a különbségek igazán. Jareth mindig is népszerű volt a gimiben, nagy sikereket aratott a sportban, a lányok körében, egyedül a tanulmányait tartotta egy átlagos, de elfogadható szinten. Szinte mindenki ismerte a nevét, így amikor April is gimnazista lett, nem lehetett több, csak a lány a bátyja árnyékában. Ugyanabból a családból jöttek, ugyanazokkal az esélyekkel, mégis olyanok voltak, akár a tűz és a víz. April próbált kitörni a láthatatlanságból, de ő sosem az a személyiség volt. Főként a kitűnő eredménnyel próbálkozott, de a tanárokon kívül ezt nem sokan díjazták.
A meg nen kapott rivaldafénynek hála April ősellenségként tekintett a bátyjára, Jareth pedig előszeretettel dörgölte mindig az orra alá, hogy ő sosem lesz népszerű. Akkoriban távolodtak el egymástól teljesen, csak muszájból viselték el egymást. Ez az ellenségeskedés körülbelül akkor szűnt meg, mikor Jareth elballagott a gimiből és bekerült a Duluth-i Egyetemre, így otthon sem volt már annyira jeges köztük a hangulat.
A fiú hamar bekerült az egyetemi kosárcsapatba, innentől kezdve pedig az ottani élete is fellendült. Bár számára az egyetem főleg a bulizást jelenti, nem pedig a tanulást - nem mintha ez a gimiben másképp lett volna -, de azóta is köszöni, nagyszerűen elvan. Itt ismerte meg a jelenlegi barátnőjét is, akivel hónapok óta alkotják az "álompárt", ő pedig kiélvezi a fiatalságát. Elhiszi, hogy övé a világ, azt tesz, amit csak akar - és gőze sincs arról, hogy mi is az élet valójában.
|
|