Név	Adrian Anderson
Kor	24
Nem	férfi
Faj	ember
Tudomás a farkasokról	van
Munka	benzinkutas
Szexualitás	biszexuális

Belső

A legtöbben átlagos, rendes srácként Adriant, néhányan pedig a duluthi szórakozóhelyek állandó szereplőjeként emlékeznek rá. Ha buli van, ott általában ő is megjelenik, a rendőrök érkezésekor pedig mindig ő az első, aki felszívódik a kertesházak sövényein keresztül. Ahhoz képest, hogy egyedül lakik, és a város széli benzinkúton is csak néhány napot dolgozik egy héten, rengetegen ismerik; persze kevesen vannak, akikkel néhány szónál többet váltana. Ez a pár ember sem nyerhet teljes betekintést az életébe, nem szeret a kelleténél többet megosztani a dolgairól. A látszat, és a partizással töltött hétvégék ellenére rengeteg időt tölt egyedül, s ha teheti, ilyenkor is megpróbál elfeledkezni a szüleivel történtekről. Éppen úgy utálja a falkát, ahogy a szülei imádták a farkasokat, és amennyire csak lehet, igyekszik távol maradni tőlük. Ha teheti, ő maga nem él az általa árusított tudatmódosító szerekkel, szívesebben költi alkoholra a pénzt, amit megkeresett. Ha nem is ez az igazság, ő úgy élte meg a szülők eltűnését, mintha önszántukból hagyták volna magára - részben persze meg lehet érteni, hiszen Adrian anyja saját akaratából csatlakozott Mercy Falls titokzatos falkájához. Alapjában véve tényleg rendes gyerek, és habár a lelkiismerete ilyen helyzetben közbeszólna, szívesebben menti a saját bőrét másokénál. Nem szeret álmodozni, abszolút realista szemmel elemzi a szituációkat, hogy a lehető legtöbbet hozhassa ki a lehetőségeiből. Hajlamos azonban sötétebb fényben látni a dolgokat a kelleténél, és ha épp olyan hangulatban találják, akárkire képes átragasztani a pesszimistaságát. Ilyenkor persze egyáltalán nem vágyik társaságra, a figyelmeztetés inkább azoknak szól, akik az első néhány csípős megjegyzés után is az oldalán maradnak.

Történet

Adrian családja sosem volt túl szerteágazó vagy éppen elég jelentős ahhoz, hogy pontosan tudni lehessen, mióta laknak a városban, esetleg honnan érkeztek Mercy Fallsba. A szülei már itt nőttek fel, és itt is találtak egymásra - Adrian ennek köszönhetően normális környezetben, kertesházban nevelkedett, persze testvérek vagy havonta látogatást szervező rokonok nélkül. Valami mégis félrecsúszott. Az átlaggal ellentétben az ő szülei szinte nem is veszekedtek, hacsak nem apróságokról volt szó, sőt mi több, az évek múltával is ugyanolyan szenvedéllyel szerették egymást. A fiú négyéves lehetett, mikor az apja először tűnt el egy teljes télre. A meleg idő beköszöntöttekor újra visszatért, mintha mi sem történt volna, a következő hóeséskor pedig újra magára hagyta kettejüket. Talán valahol érthető, Adrian anyja miért volt képtelen minden évben búcsút mondani a férjének, és miért választotta a farkasként töltött hónapokat az emberlét helyett. Adrian a harmadik telet már a nagyszülőknél töltötte Duluthban, ettől kezdve egyedül, az ablakán kibámulva várta a tavaszokat. Később a kora nyarat, hogy végre megkérdezhesse őket, miért mennek el olyan hosszú időre, habár addigra számtalanszor látta már őket átváltozni. Ettől függetlenül igyekeztek teljesen átlagosan élni, Adrian iskolába járt, és az év maradék részében a szülők is visszatértek a munkájukhoz. Az együtt töltött hónapok száma egyre rövidült, egy évtizeddel később pedig minimálissá vált az idő, amit mindketten emberi formában töltöttek. A fiú így egyedül maradt, hamar önállósodni kezdett, majd teljesen bele is szokott a gondolatba, hogy a farkassá változott szülők ki- és beengedése az élete részévé vált. Tizennyolc éves korára már csak az anyja tért vissza időnként, az azt követő harmadik évben pedig teljesen hiába várta a bejárati ajtó előtt megjelenő lábnyomokat. A farkasok teljesen eltűntek, ezután a fiú csak elvétve látta őket, vagy a falkát a közeli erdőben. A középiskolában több társaságnak is része volt, a keményebb srácokéból végül a csendesebbekhez keveredett. A kapcsolatai szerencsére megmaradtak, egy kis gazdasági érzékkel pedig fűhasználóból árusítóvá vált. Először csak az évfolyamtársak körében vált népszerűvé a dílerkedéssel, később a kisváros fiatalok által kedvelt helyein igyekezett bővíteni az üzletkörét. Nem tanult tovább, miután kikerült a suliból; helyette kisebb mennyiségben partidrogokkal és kokainnal toldotta meg a kínálatát. Ami korábban csak zsebpénzkiegészítésként szolgált, lett most a legfontosabb bevételforrása; ezzel igyekezett levenni a terhet az őt ellátó nagyszülők válláról, akik azóta igyekeztek fedezni a költségek egy részét, mióta instabillá vált a család bevételforrása. Emellett két-három napot dolgozik a város egyetlen benzinkútján, ami nem egy jól fizető állás, de kiváló tartalék, arról nem is beszélve, hogy majdnem tökéletes álcát biztosít Adrian üzletének.

kifli

email