Név	Sylvia Sewick
Kor	28
Nem	nő
Faj	vérfarkas (falkatag)
Hátralévő évek	14
Munka	kocsmatulajdonos
Szexualitás	pánszexuális

Belső

Sylvia-t lehet példaképnek mondani, hiszen eleinte elég nehéz élete volt, mégis itt van, épen és erősen. Bár az is igaz, hogy nyoma maradt azoknak a szörnyűségeknek vagy mentálisan vagy fizikálisan. De ezek kicsit se állították meg, teljes életét él, már amilyet tud egy vérfarkas. Az élete mindig is zűrös volt, így szeret is olyan környezetbe lenni, ami állítólagosan veszélyes neki. Talán ezért is lett a kocsma tulajdonosa: akarta látni a város mocskát, a söpredéket. Mert elvileg csak olyanok járnak ide, ugye? Igaz, tudja, hogy ide betérnek normális emberek is, akik csak egy italt akarnak legurítani. Azt lehet hinni, Sylvia szótlan, társaságkerülő nő, ez éppen fordítva van: amikor a pultnál dolgozik, akkor is általában ő kezdeményezi a beszélgetést és akár éjfélig is ellehet vele beszélgetni. Munkán kívül se változik a személyisége, csupán több tulajdonságát fogod felfedezni, például imád főnököt játszani, még a teljesen idegenekkel is. Ő, ha nincs haszna a hazugságból, általában igazat mond, még pedig a nyers és fájó igazságokat szereti csupán úgy a semmiből kimondani. Kedves, de a maga módján, kifogja mondani a hibáidat, viszont ez kicsit sem azt jelenti, hogy utál. Ha utálna, akkor már régen hozzád se szólna vagy, hogyha nagyon a bögyében vagy, képes elmondani minden rossznak, de talán igaza van, mert jogtalanul, senkit se utál. Ugyan őt sokan utáljak a stílusa miatt, de őt ez érdekli a legkevésbé.

Történet

Sylvia Sewick mindig is árva volt, sohase tudta, kik az igazi szülei. Amióta csak emlékszik, egy koldustanyán élt vagyis ott nőtt fel. A hajléktalanok vigyáztak rá és duplán annyit kéregettek, mert hát mégis ártatlan csecsemőt neveltek. Meglepő módon az emberek többet adtak a koldusoknak, valamikor még bébidolgokat is vittek nekik. Furcsa, de senki se érdeklődött a kicsiért. Ahogy cseperedett a kislány úgy tudatosult benne, hogy a szüleinek nem kellett, vagy egyszerűen meghaltak. Amúgy sem törődött annyira a származásával, akkor se buzdult fel, mikor az öreg koldus mesélt arról, hogy volt becsomagolva egy ruhácskába, a szemétben. Mert elvileg ott találtak rá. Miután a tinédzser éveibe lépett, úgy kezdett el ő is lázadni, lopott, füvezett, ivott, néha még verekedésekbe is került, hisz picit agresszív személyiség lehetett annak idején, mára ebből alig látszik valami. A koldustanyát akkor hagyta el, mikor egyik ott élő, próbálta megerőszakolni. Persze, ez nem sikerült neki, Sylvia ügyesebb volt és el tudott menekülni. Ezután tényleg maga maradt, de sohase kesergett, mindig kitalált valamit, ha vészhelyzetbe került. Miután egy gazdag szamaritánus munkát ajánlott neki, az élete egész jóra fordult, de neki még több kellett. Ez még semmi volt a számára, többet akart, hogy abszolút semmin se kelljen neki aggódnia. ezért is cserkészett be egy milliomost, aki haldokolt. Miután összeházasodtak, a férfi mindent a fiatal nőre íratott. Miután meghalt, Sylvia a birtokon élt, közel az erdőhöz. Viszont lehet nem kellett volna, olyan kíváncsinak lenni, mert egyszer úgy döntött, hogy fel akarja fedezni, igen ám, de nem számított egy vérfarkasra, aki védekezésből harapta meg őt. Sylvia három évig bujkált a világ elől, míg meg nem találta ezt a várost. Úgy érezte, itt hátrahagyhatja a múltját.

Celia

celiaad13@gmail.com